Olyan világban élünk ahol már a levegő, a víz, az élelmiszer nem mindig ’’tiszta’’, tartalmaznak az egészségre káros anyagokat. Pont ezért a szervezetünk sem működik úgy, ahogyan normál esetben kellene: hamarabb megbetegszünk, tovább tart meggyógyulni és már gyerekkorban jelentkeznek ízületi panaszok és gerincbántalmak. Egyre több a lúdtalpas és gerincferdüléses gyerek. Utóbbi években egyre gyakrabban találkozom 30 év alatti fiatalokkal, akik már túl vannak egy gerinc sérv műtéten. Nagyon fontos tehát, hogy már a gyerekeket ráneveljük a rendszeres mozgásra és felnőttként is mindenképpen építsük bele a mindennapokba a rendszeres tornát (az otthoni házimunka nem az!).

          Ha már kialakult valamilyen ízületi bántalmunk ne késlekedjünk elmenni a háziorvoshoz aztán tovább a szakorvoshoz, aki tornát és egyéb kezeléseket ír ki a problémánkra. Például ha valakinek elkezd fájni a válla ismert vagy ismeretlen ok miatt, kíméli, nem nagyon mozgatja, hogy ne fájjon. Ennek az a végeredménye, hogy egyre jobban fáj és beszűkül, végül hónapok múlva elmegy az illető az orvoshoz és lehet, hogy már csak a szteroidos injekció segít és egy hosszadalmas kezelés sorozat. Az a helyes megoldás, ha nem várunk a szakemberek felkeresésével és kikérjük a tanácsukat a további teendőkkel kapcsolatban minél hamarabb. Amikor egy ízületi gyulladás nagy fájdalommal jár érdemes gyógyszeresen kezelni és hűteni, viszont ha már enyhül az állapot rögtön el kell kezdeni a tornát, hogy visszanyerjük az ízületi mozgás terjedelmét. Ajánlatos tornázni egy ízületi műtét előtt is, utána meg mindenképpen kell. A műtét előtti tornával megerősítjük az izmokat, ezért a műtét utáni rehabilitáció sokkal könnyebb lesz és gyorsabb.

         Úgy gondolom, megéri erre odafigyelni.

         Egy egyszerű végtagtörésnél, ha több hétig gipszben van az adott végtag nagyon gyorsan legyengülnek az izmok ezért feszíteni kell őket a gipsz alatt és mozgatni a szabadon maradt ízületeket. A gipsz levétele után jöhet a rehabilitáló torna. Általában a műtő orvosok javasolják az otthoni tornát, de a páciens legtöbbször nem tudja mit, hogyan, meddig kell a gyakorlatot végezni. Ezért kérni kell, hogy felírják, a saját érdekünk a minél hamarabbi gyógyulás.

          Megemlítenék egy példát: tornáztattam egy középkorú férfit, akinek három hónappal előtte volt egy medencetörése, megműtötték, hazaküldték tornázzon otthon. Nem tudta hogyan tornázzon, nem mert csinálni semmit, csak háton feküdt, két bottal járt. Három hét torna és egyéb kezelések után egy botra volt csak szüksége és tudott forgolódni az ágyban, aztán kis idő múlva boldogan kiáltott utánam, hogy nézzem, milyen szépen megy, segédeszközök nélkül. Ehhez csak az kellett, hogy elkezdje a tornát.

          És ha az orvos javasolja a bot vagy járókeret használatát bátran vegyék elő nem szégyen járni vele, ez csak egy átmeneti állapoton javító segédeszköz, amit ha nem használunk, tönkretesszük az egészséges végtagot is a pluszterheléssel és rövid idő múlva már még több segítségre lesz szükségünk. Átgondolandó, nem igaz? !

          Tehát ne késlekedjenek, és ne kételkedjenek, használják ki az adott lehetőségeket, míg nem késő, tornázzanak az egészségükért!

 

                                                                                                                                                

                      Varga Gabriella – gyógytornász