Kategória: Nevezetességek,látnivalók (page 1 of 2)

Emlékművek

Bocskai-emlékmű

Álmosd neve a magyar történelemben Bocskai István szabadságharca 1604. október 15-i győztes csatájának helyszíneként ismeretes. A Bocskai-szabadságharc nyitányát jelentő összecsapás Barbiano di Belgiojoso kassai főkapitány császári csapatai és Bocskai István hajdúserege között, Álmosd–Diószeg határában zajlott. Bocskai mintegy háromezer, nagyrészt lovas-puskás embere és két kapitánya, Lippai Balázs és Némethi Balázs irányításával megfutamította a Johannes Pezzen vezette, mintegy kétezer gyalogost, hatszáz lovast és kilenc ágyút felvonultató császári sereget, melynek nagy részét megsemmisítették vagy elfogták. A hajdúcsapatok váratlan támadása nyomán a Partium és a Tiszántúl Bocskai kezére került. Álmosd határában, az Almási-tó partján, az egykori csata helyszínén avatták fel a Bocskai István fejedelem által vezetett szabadságharc egyik legmonumentálisabb emlékművét 1996-ban, a község és a Hajdú-városok Szövetsége kezdeményezésére, nagy összefogás eredményeként. A rusztikus, nyolc méter magas főtömbjén Bocskai István lovas domborműve látható, körülötte körben elhelyezett köveken a csata jelenetei elevenednek meg. Az alkotás Győrfi Lajos szobrászművész munkája, melyet helyben készített el.

 

A “Névtelen hajdú” szobra

A Bocskai-csata első jelentős küzdelme emlékére a falu központjában, 1934. október 15-én a régi Piac-téren országos ünnepség keretében felavatták a „Névtelen hajdú” szobrát. A bronzból öntött, méltóságot, büszkeséget árasztó hatalmas hajdú megtestesítője a maroknyi hajdú vitézek csoportjának, nevét a főalakról kapta. Nagy Sándor János, a debreceni Dóczi Gimnázium rajztanárának alkotása.

 

I. világháborús emlékmű

1922-ben az országban elsőként Álmosd lakói állítottak emléket az I. világháborúban elveszített fiaiknak. Ifjú Miskolczy Jenő álmosdi földbirtokos, aki még a háború legelején bevonult katonai szolgálatra, 1916-ban, mint huszár főhadnagy 300 koronát küldött Székelyhídi Béla helyi református lelkésznek, hogy az összegből a háború végén állíttasson márványtáblát a város falán, belevésetve az álmosdi hősi halottak neveit. A lelkész azonban merészebbet gondolt. 1917 októberében az egész vármegyét megmozgató, nagy sikerű műsoros délutánt szervezett Álmosdon, melynek tetemes bevételéből és Miskolczy Jenő adományából már 1927-ben elkészült az emlékmű Nagyváradon, amely egy ismeretlen olasz hadifogoly szobrászmester műkő alkotása. A Nagyváradon rekedt szobrot a határzárlatot követően nagy utánajárással, diplomáciai intézkedések révén sem sikerült Magyarországra szállítani. Ekkor Krausz Sándor álmosdi izraelita lakos Érmihályfalvára vitette, ahonnan a román vámhivatal engedélyezte Nyírábrányba szállítását, vámmentesen. Az emlékmű a református templomkertbe került, talapzatán fehér márványtáblán olvasható a 101 álmosdi áldozat neve.

 

II. világháborús emlékmű

A II. világháborús emlékművet, mely az áldozatok nevét tárja elénk, a „Bőgőnél” állították fel 1993-ban. Itt megtaláljuk az Álmosdon élő zsidó áldozatok nevét is.

Post-mail Art /postai küldemények tablókon/ és Fotókiállítás

2000. augusztus 8-án és 2001-ben Kölcsey születésének évfordulóján nyílt meg mindkét kiállítás a Kölcsey u. 26., illetve a Fő u. 7. sz. alatt. Mindkét kiállítás létrehozatalát Joseph Kadar Párizsban élő magyar származású festőművésznek köszönhetik a község lakói.

2002-ben magángyűjteményének, festményeinek és fotóinak kis töredékét ajánlotta fel Joseph Kadar anyai nagyszülei emlékének tiszteletére, akik Álmosdon éltek. Fotókiállítását új helyen mutatja be.

Polgármesteri Hivatal (Fő u. 10.)

A közel 100 éves épület orvosi lakás- és rendelőként funkcionált 1990-ig, ezt követően került kialakításra az épületben a Polgármesteri Hivatal.

Polgármester: Tóth Sándor

Alpolgármester: Markocsány Tamásné

Jegyző: dr. Medve Erzsébet

Bay család kúriája (Rákóczi u. 49.)

A Rákóczi utca végén található. A család leszármazottja él itt: Fekete Albert feleségével és legkisebb gyermekének családjával. Az épület több mint 200 éves. 1998-99-ben felújították. A csata színhelyén lévő emlékműhöz előttük vezet el az út.

Miskolczy-park és kúria (Táncsics u. 22.)

A Miskolczy család kúriája. Ebben a kúriában őrizték Kölcsey Himnuszának kéziratát az 1860-as évektől 1944-ig. A park az épület mögött található, a család telepítette, kertészek gondozták. Természetvédelmi terület, a korábban kb. 10 hektárból ma parkként 2,5 hektárt sikerült megmenteni és megtartani. Ma is több mint 300 fakülönlegesség található benne. A park szélén van a Miskolczy család sírboltja, itt nyugszik Miskolczy Lajos Bihar vármegye első főispánja.

Kovácsműhely (Rákóczi u. 2.)

Mucsi Mihály kovácsmester tulajdona volt. 1981-től nyílt meg a kiállítás. A mester még az 1960 – 70-es években dolgozott itt. A községben az utolsó működő műhely volt. Különböző szerszámokat készítettek és javítottak. A szekerek vasalásával, lópatkolással is foglalkoztak. A műhelyben ezekkel kapcsolatos eszközök, munkadarabok láthatók. Pl.: üllő, kalapácsok, fújtató, lópatkók stb.

Katolikus templom (Táncsics u. 11.)

Álmosd települését kettészeli a Bagaméri – ér. Az ér által elválasztott dél – keleti településrészt főként katolikus vallásúak lakták, ezért is épült 1850-ben a Sziget utcán a román stílusú görögkatolikus templom és mellette egy egytantermes iskola. Máriapócsról származó ikon található a templomban.

Kölcsey-kúria (Kölcsey u. 11.)

A Kölcsey-emlékház Kölcsey Ferenc szüleinek a lakóháza volt. Gyermekként folyamatosan 6 éves koráig tartózkodott itt. Két szomorú esemény zaklatta fel e két év alatt a kisgyermek lelkét: elveszítette a jobb szeme világát és 6 éves korában hirtelen meghalt az édesapja. Ekkor Sámuel nagybátyja és édesanyja beíratják a debreceni református kollégiumba. Itt végezte tanulmányait. A szünidőt főként Álmosdon töltötte. 1810-ben 2 évre Pestre ment joggyakorlatra. 1812-től 1815 áprilisáig Álmosdon gazdálkodott. Komoly levelezést folytat barátaival. Többek között Kazinczy Ferenccel atyai jóbarátjával. Ők ketten igen sokat tettek a magyar nyelvújítás ügyéért. 1815 áprilisában testvéreivel osztoznak a birtokon, Kölcsey Ferenc Ádám öccsével Csekére költözik. Birtokaik Szatmár megyében is voltak. Bekapcsolódik a megye politikai életébe. Az 1832 – 36-os pozsonyi országgyűlésen keményen síkraszáll a haladás mellett. Mint Szatmár megye főjegyzője élete végéig küzd a haladásért. 1838. augusztus 24-én hirtelen és váratlanul halt meg. Szatmárcsekén temették el, ahol nagyon szép síremléket állítottak tiszteletére. Nemzeti Himnuszunkat itt írta 1823. január 22-én. Ezen a napon minden évben szép ünnepséget rendeznek a csekeiek és a Kölcsey Társaság.

Református templom (Bocskai u. 1.)

Háromszor építették át és bővítették, ezt az 1910 körüli altemplomi feltárási munkálatok során állapították meg a muzeológusok. Az altemplom román stílusú, az Árpád-házi Chire család temetkezési helye volt.

Az I. világháború kitörése miatt a teljes feltárást nem tudták elvégezni. Az altemplomba vezető folyosót betemették. Kőtornyát 1824-ben építették közadakozásból, melyben 3 szép hangzású harang található. A teljes feltárás megoldásra vár.

Műemlék 1951. óta a református templom előtti kőfal a beépített lőrés kamrával, melyet Dobó István épített az 1552-es egri viadal után, mert itt is voltak birtokrészei. Álmosd nagyváradi vár erődítési vonalához tartozott.

Álmosd múltja és jelene

Árpád-kori település. Az első hiteles levél 1261-ből származik, de a községhez fűződő mondák, történetek és az altemplomi temetkezési hely – nincs még feltárva – azt bizonyítják, hogy sokkal korábbi eredetű.

Nevét Álmosd hercegről, „Vak” II. Béla király atyjáról kapta.

Álmosd = Kicsi Álmos. A „d” latin kicsinyítő képző.

Az Ákos nembeli Chyre család tulajdona volt már a tatárjárás előtt is. Az első templomot e e család építette román stílusban. Temetkezési helyük az altemplom volt.

Álmosd hazánk keleti részén, Debrecentől DK-re (34 km – re) fekszik Hajdú – Bihar megyében. Régen Bihar vármegyéhez tartozott.

A határ nagyobb része kiváló minőségű feketeföld, másik része homokos talaj, ahol a hangulatos kis szőlőskerteken kívül erdőrészek is találhatók. Az utóbbi eredetileg tölgyes volt, melyet az itt letelepedett hajdúk ültettek.

« Régebbi bejegyzés